Április 15 és 16-ra két fél nap szabit vettem ki, mert ígéretesnek látszott az idõ egy kis távrepülésre. 15-én nem volt szerencsém, de 16-ra jobb idõt mondtak.

2-kor startoltam mikorra már a boly elindult, és ÉK-i irány helyett DK-i irányú termiket kaptam. Mivel az az irány nekem nem volt túl nyerõ próbáltam rátartani ÉK-re, de nehezen ment. AlapvetõenvMarcali irányába szerettem volna menni, nem gondoltam ugyanis, hogy ennyire keleties a szél.

A felhõalap jó magasan volt, de nagyon gyenguska liftel sikerült feljutnom. Bicskéig jóformán nem is süllyedtem 1900 alá, de Bicskére 1200-n értem be. Onnan kitekertem mégegyszer 2000-re, majd elcsúsztam a Vértesig (no nem a Balázsig, hanem a róla elnevezett hegyig ;-))) )

Itt ki kellett találnom, hogy merre kerülök, - és hát ebbõl látszik, hogy rutintalan béna vagyok, nem ismertem fel, hogy azok a felhõk, amiket én kinéztem magamnak, meg voltak dögölve - így ahelyett, hogy szépen megvártam volna, hogyan fejlõdnek, megindultam a 3 döglött felhõmhöz.

Az elsõnél még nem aggódtam, láttam közel a másik, a másodiknál kezdtem csalódott lenni, és mikor a harmadik alatt sem volt semmi, láttam, hogy be fogok égni. Ráadásul a GPS-em mivel nem tud ékezeteket, azt írta ki, hogy Szar-ban vagyok. Gondoltam, ezt tudom én is, de azért rápróbálkoztam a Szár után lévõ homokbányára. Rázott össze-vissza, de nem tudtam megfogni semmit, kivéve annak a bácsinak a kezét aki segített visszajutni Szár-faluba, ahonnan Tatabánya érintésével hazavonatoztam.

Miután leszálltam, egy kolléga jó magasan elhúzott a fejem fölött, aki ügyesen kibekkelte a döglött felhõket. Még nem jutott idõm és erõm levonni a konzekvenciákat, de tegnap nekem a felhõk napsütötte oldala mûködött a felhõ legsötétebb részével ellentétben.

Köszönetet kell mondanom az Ernst&Young IT csapatának, akik elengedtek erre a két fél napra (külön köszönet Hegyi Karinak) valamint annak a két kedves bácsinak és az egyik bácsi 3 kisunokájának, akik segítettek összehajtogatni, és visszajutni Budapestre.