2003 Elsõ hazai távrepülése rövidre sikeredett, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

Vasárnapi napon Szalkszentmártoni csörlõs pályánkra vettük az irányt, mivel a meteo változó irányú szelet jósolt. Megérkezve Gagarin Kispolákja, valamint a csörlõs auto is elmerült a mocsárba, így hosszas mentések után 2-kor tuduk elkezdeni a csõrlést. Képes Peti, Gesa, Tóth Ates és jómagam is csak nullázni tudott a pálya végén lévõ pajtáról elpattanó buborékokban, de nekem második csörlésre szerencsém volt, jó oldalára helyezkedtem az építménynek, és addig addig egerésztem a 0.4-ben, míg szép lassan beerõsödve 1303m-ig jutottam. Mivel az ÉNy-i szél élénk volt, alaposan esodródtam a starthelytõl, és egy izgalommentes siklással beértem Szabadszállás ÉNy-i sarkára, ahol a bevezetõ út mellé szálltam le.

Szerencsére nézõközönségem is akadt, akikkel gyorsan alá is irattam a távigazoló lapot, majd kényelmesen falatozgattam, amíg értem nem jöttek kocsival.

Köszönetet kell mondanom Elek barátomnak, aki kiválóan csõrölt, és õ volt az egyetlen azon a napon, aki nem süllyesztett mocsárba autót.