A nemzeti bajnokság szerdai napján lent volt az egész csapat. Tóth Ates startolt elõször, és miután láttuk, hogy egészen jól tekereg, elindultunk mi is. Gesa és Béla mentek elõre, és az Eged DK-i starthelyének Keleti sarkánál kezdtek tekerni. Mire utánuk mentem már igencsak magasan voltak, de beértem õket kb. 800-on. Ekkor mindegyikünk elvesztette a liftet, és én mivel láttam, hogy Losi Misi jön visszafelé, gondoltam én sem indulok el ebbõl a magasságból, hanem visszamegyek a lejtõre fogni újabb termiket. Béláék bevállalták, hogy elindulnak, csak kicsit késõn, így ha jól tudom Felsõtárkány környékén szálltak le.

A szél igen élénk volt, épphogy visszaértem a starthely elé, ráadásul dobált is az idõ rendesen. Már-már a visszaszálláson gondolkodtam, amikor jött egy emelés, és azzal el is tekertem Egerbõl. Átsiklottam a Bükk lábához, és itt egy újabb termiket fogtam. Ezt Simonics Petivel és egy másik sráccal kitekertük felhõalapig, majd átsiklottunk a Bükk felett. Siklás alatt nagyon kijöttek a különbségek az ernyõink között, Peti a Radon protóval jól elhúzott, és beért abba a termikbe, amit az élboly tekert Bélapátfalánál. Én nem értem el, viszont összefutottam Szegedi Mikivel, aki felnézett a felhõkre, kiszakértette, hogy melyik oldalra kell helyezkedni, és már tekert is felfelé. Gyorsan ráugrottunk egy Edel Milleniumos sráccal, így sikerült továbbjutnunk Bélapátfalváról. Felhõalapon találkoztam Lõrincz Matyival, aki teljesen más útvonalat választott, mint amerre a mezõny ment, õ elõbb is ért be sokkal, mint mi ;-) Innen a klasszikus kitekerünk siklunk kitekerünk siklunk repülés volt kivéve az utolsó felhõt, ahol Szegedi Miki meglépett, és így új partner mellé kellett becsatlakoznom. Képes Petivel indultunk el a felhõ alól, és mivel neki volt térképe, õ ment elõre. Siklás közben beleakadt vmi buborékba, amivel nyert hozzám képes egy jó 150 métert, és ez elég is volt neki, hogy besikoljon a célba. Én nem láttam hol a cél, de láttam egy nagyobb városkát (Vadna), így úgy döntöttem oda fogok leszállni.

Ahogy Vadna fölé értem kb. 250-300-on esni-kelni kezdtem mindenféle buborékokban, így arra gondoltam talán itt még van mit keresni. Ekkor láttam meg Fábián "Taxis" Zsoltot amint spirálozik lefelé, és õ bizony a célba akart leszállni. Ekkor láttam meg, hogy közel a cél, meg kellene próbálni valahogy kitekerni, és besiklani a célba. Klasszikus kép: falu melletti dombon a temetõ, gyorsan rápróbálkoztam, és ugyan stabil liftet nem tudtam fogni, fél körön bénázgattam felfelé. Kb. 500-ról kezdtem átsiklani a kis erdõn, ami alattam volt, és majdnem 3 óra repülés után bejutottam a célba. A szél közben bebikult, így a cél után, de oldalt szálltam le, padló gyorsítóval egyhelyben süllyedve. Egy kedves helyi ember jött a fiával, és segítettek elcipelni a cuccom a célba, ahol kiderült, hogy 14-iknek értem be a Nemzeti Bajnokságon. (Versenyen kívül)