Sopot 2004

A 2004-es év utolsó rangsoroló versenyének kezdetben egy Ukrán verseny volt kijelölve, de Nikolay-Vértes javaslatra végülis a szakbizottság a Bulgáriai elõvilágbajnoki versenyt jelölte ki.

A versen Aug. 15-én kezdõdött, de mi (Losi Misi és Forgó Szittó) 13-án megérkeztünk Szófiába. Innen kocsival szállítottak át minket hármunkat valamint egy Olasz származású Svájci válogatott pilótát Sopotba a verseny színhelyére.

Amit Bulgáriából láttunk az nem túl sok, olyan IX, X kerület feelingje van a helynek, viszont a lányok gyönyörûek. Bajszos csajokra voltunk felkészülve, de nagyon pozitívan csalódtunk. Nagy kár, hogy egy hangot nem beszélnek angolul, így leginkább csak gyönyörködni lehetett bennük, ami az elsõ napi programunk volt. Mivel kétágyas szobák voltak, és mi 3-an voltunk magyarok, én költöztem be David Licini mellé. Remek arc, igazi buizós Olasz.

Maga a hely nekem Bassanora emlékeztetett, hosszú gerinc, elõtte síkság. A feladatok is olyanok voltak jellemzõen, hogy a gerinc mellett kellett ide-oda repkednünk, bár egyszer átküldték a mezõnyt a síkságon a túloldalt lévõ dombok-hegyekhez.

Az elsõ napot lefújták, mert erõs volt az északkeleti szél. Amúgy a helyre jellemzõ, hogy a lee oldalon a rotorban nyomják a srácok, ugyanis a hegy annyira nagy, hogy felfogja az északi szelet, így a déli oldal ugyan dobálós, de repülhetõ. Nikolay Yotov a szervezõ azt mondta, ha déli a szél, akkor sokkal bepunnyadtabb az idõ, így ez a rotoros repülés itt az ideális. Hmm, érdekes...

A második nap kiírtak egy 68,3 km-es feladatot, a starthelytõl el balra, majd vissza majd mégegyszer oda, csak kicsit messzebb, és vissza. Ordas mákom volt, hogy béna voltam, és nem tudtam magasra feltekerni, mivel pont ez az északi szeles déli oldalas repülés miatt a hegy közepén jó erõs és egységes termikek jöttek, amiket aztán magasban az átbukó északi szél jól megkavart, és inkább a hegytõl távol dolgozott. Amikor megcsináltam az elsõ hurkot és mentem a másodikat csinálni, kikristályosodott bennem, hogy semmi értelme feltekerni, hisz alul mindig jöttek a bika négyes liftek, így amikor az utolsó fordulópontnál megfordultam, beleálltam a gyorsítóba, mint vasvilla a trágyába, és szinte tekerés nélkül zúztam a cél felé. Összefutottam a magyar élbollyal, Rácz Balival és Vértes Balival, akik elöttem tekerésztek, gondotam õk nem sietnek annyira, vagy más ötletük van, így nem álltam meg velük tekerészni, hanem betoltam egyenesen a célba. Mivel nagy gázon jöttem, kaptam jó kis csukásokat, de azért nem léptem le a gyorsítóról, nehogy beérjenek, így elsõnek értem be a magyarok között, és széria ernyõ nem is elõzött meg engem aznap. 14-nek értem be, ami csodálatos szuper eredmény, nem is gondoltam, hogy ennyire jól mentem. Látszik, hogy a hülyének van szerencséje.

A harmadik nap kiírtak egy feladatot aminek az elsõ fordulópontja a tegnapi elsõ pont volt, majd vissza a starthelyre, áttolni a szembe lévõ gerincre, majd onnan vissza a kiindulási gerincre ahonnan be kell jönni a célba. Én a tegnapi napból arra következtettem, hogy megint alul kell végigvágtázni, és szépen leütök majd mindenkit, de sajna a meteorológiai szakértést elég gyengén adták a Bulgár srácok, én meg hibáztam, és kikoppantam jól az elsõ fordulópontnál kb. 15 másik pilótával. A hiba a következõ volt. Ha átmegyek három termiken, a háromból kell vonnom egy átlagot. Namost ha a három átlaga 1.2 akkor én várhatom a 4-es liftet, mert a büdös életbe nem fog jönni!! Jól otthagytam a gyenge egyeseket, és mire észbe kaptam, már ott lejtõztem háromszáz méteren és láttam, ahogy hullanak ki az emberek, és hogy mi vár rám. Most már tudom, hogy ha a harmadik lift is gyenge egyes, akkor azt ki kell tekerni, mert nem nagyon jön jobb. (Na persze ha késõbb beindul az idõ, és tekerek egymás után 3 db. 3-as liftet, akkor nem állok megy az egyessel bénázni.) Ez a nap a nõk napja volt, ugyanis a sietõs élboly elérve a síkságot szépen kikoppant, és a lassabban repülõ ûrhajózó lányok (azaz azok akik a csillagos égbe a sztratoszférába kitekertek) azok szépen áttolták a síkságot, és csúnyán leütöttek mindenkit. Ezen a napon a magyarok közül Forgó Kati és Szabó Józsi ment nagyon jól, én 84-ik lettem.

A negyedik napot is elfújta az északi szél, bár többen repültek aznap a hegyen. Volt lehetõség strandolni, vagy megnézni egy északi starthelyet, én természetesen a starthelyet választottam, hisz végülis repülni jöttem ki. Rácz Balival, Forgó Sziszivel valamint pár görög pilótával mentünk át az északi starthelyre, ami olyasmi volt, mint nálunk a Hármashatárhegy. Nagyon kellemes kis repülés volt, sok jó fotót csináltam a levegõbõl. Este pilóta szépségkirálynõ választás és ökörsütés volt, amirõl valahogy elfelejtkeztünk egy páran, így ezen sajna nem vettünk részt. Klaudia Bulgakov lengyel pilótanõ nyerte a szépségversenyt.

Ötödik nap 78km-t írtak ki, és a mezõny nagyja kirohadt a feladat felénél, mert nagyon befelhõsödött az idõ. Sajna nem figyeltem a felhõket, és 40,5km-nél én is lerohadtam. 45-ik lettem aznap, ami nem rossz eredmény, de ha nem sietek annyira, és kibekkelem a felhõt, akkor sokkal messzebbre is mehettem volna. A célba csak 3-an értek be, mert a szél beerõsödött.

A legnagyobb hibát azonban akkor követtem el, amikor a repjegyet megvettem. Arra gondoltam, hogy biztos lesz elég nap, hogy érvényes legyen a verseny, így gondoltam, hogy nem lesz majd tartalék nap és így 21-re vettem meg a repjegyet. Mivel azonban ez egy prePWC verseny, a világkupán más minden mint egy hagyományos FAI2-es versenyen. Ha egy napot elfújnak, akkor már elindítják a versenyt a tartalék napon, függetlenül attól, hogy a verseny érvényességéhez szükséges-e vagy sem. A pontozási rendszere is teljesen más, így nehéz összehasonlítani egy FAI2-es versennyel. Mivel hazamentem, a 65-ik helyrõl estem le a 78-ra :-(

A versenyt meglepetésemre nem Nikolay Sorokhov nyerte, hanem Urban Valic, Szlovén nagykártya, második lett Orlin Dimov a Bulgárok nagy pilótája, harmadik pedig Karlo Bonacic akit szintén ismerek már pár másik versenyrõl.

Összességében remekül éreztem magam, nagyon jókat repültem egy nagyon erõs mezõnyben, és újabb kedves pilótákkal is volt lehetõségem megismerkedni. Hogy azért ezt a versenyt is beárnyékolja valami szomorúság, sajnos a verseny alatt vesztettünk el tragikus körülmények között egy fiatal tehetséges pilótát, Fellner Attilát.