|
2004. július elején Jordánia felé vettük az irányt, egy kis családi nyaralás céljából. Persze mivel szeretünk a barátainkkal lenni, így ide se kettesben mentünk. Nóra és Ates voltak kint tavaly, és annyira megtetszett nekik, hogy idén oda visszatértek, és hozzájuk csatlakoztunk mi is. A repülőnk éjfélkor indult Ferihegyről, és ottani idő szerint (egy órával előrébb vannak mint mi) hajnal 4:50-re ki is értünk. A repülőről leszállva a meleg mellbevágó volt, de akkor még nem sejtettük, hogy lesz ez még 52 fok is! A reptérről egy gyors transzferrel a szállodához mentünk, majd elfoglaltuk a szobáinkat. A Petra International nem egy 5*-os luxushotel, de viszonylag tiszta volt, és nem a pincefalra nézett az ablakunk. (Volt, akinek igen...) Alvás után értünk jött Atesék barátja, Atef, aki kivitt minket az aquabai tengerpartra, és az ottani ún. Japán kertbe. A Japán kert egy mindenki (értsd arabok és külföldiek) által ingyenesen használható tengerparti részen van, tulajdonképpen egy búvárbázis, remek pihenő helyekkel és étel-, ital lehetőséggel. A délelőtt még megmaradt részét pihengetéssel, teázgatással és beszélgetéssel töltöttük, tulajdonképpen az arabok kedvenc szokásaival. Ugyanis a nagy melegben senkinek nincs kedve dolgozni, legalábbis úgy látszik, bármerre jártunk mindenfelé csak vízipipázgató, beszélgető, üldögélő embereket láttunk. Persze legtöbbet férfiakat, a nők otthon vannak a gyerekekkel. A pihengetés után felszerelkeztünk a snorkerjainkkal, és elindultunk be a tengerbe. A parttól kb. 3-4 méterre már gyönyörű korallzátonyok voltak, még szebb állatokkal és egyéb növénnyel. Atef vezetett minket a zátonyok között, mutatta, hogy mihez lehet hozzáérni és mihez nem, nagyon nagy élmény volt! A japán kert visszatérő vendégei voltunk a hét többi napján is, mert amikor nem volt programunk, mindig oda mentünk. A forgatókönyv nagyjából állandó volt, pihengetés, úszás, ebéd, pihengetés. Napozni nem napoztunk, mert ahhoz túl meleg volt, hogy kint feküdjünk a parton, de lányoknak nem is túl kellemes, hiszen az arab fiúk tátott szájjal csoportosan bámultak. Azért nem csak a tengerpartot láttuk, eljutottunk egyéb szép helyekre is. Atef egyik barátjával, Daviddel (szintén taxis) mentünk Petrába, a Holt-tengerhez, a Nébó hegyre, Madabába és Ateffal, Nóráékkal együtt Wadi-Rumba. Petra tényleg különleges város, hihetetlen, hogy emberek mindenféle gépek nélkül képesek voltak a sziklából ekkora hatalmas templomokat faragni! Peti szerint ez egyébként nem is emberi kéz alkotta város, szerinte földönkívüliek segítettek.... Higgyen mindenki azt amit akar, tény, hogy különleges. Viszont ami számomra tényleg hihetetlennek tűnt, hogy ezen a területen pár ezer évvel ezelőtt virágzó földművelést folytattak! Ezen a sivatagos tájon??? Valamit tényleg nagyon elrontottunk az éghajlatunkban! Petrában nekünk csak egy valami volt idegesítő, az állandóan a nyakunkon lógó, hozzánk beszélő és valamit eladni akaró arabok! Rá kellett jönnünk, hogy ez nem a mi világunk, ennél azért magunknak valóbbak vagyunk... A Holt-tenger felé menet csupa sivatagos tájon mentünk keresztül, és egyszer csak feltűnt egy nagyon zöld növényzettel sűrűn teleültetett falu. Kérdeztük is, hogy lehet ez, mire megkaptuk a választ: ez a kokain-falu. Itt mindenki a Szaud-Arábiából hozott kokain kiadagolásából és terjesztéséből él, gazdag falu. És ezt csak úgy elmondták nekünk, ez teljesen nyilvános arrafelé. Hm, fura. Sajnos a Holt-tenger számunkra nem nyújtott akkora élményt, mint gondoltuk. Az igazság az, hogy ezt is egy kopár, kietlen táj veszi körül, összesen 2 fürdőzésre alkalmas, kiépített hellyel. Az egyik egy szálloda és annak a strand része, a másik egy kifejezetten strandolásra kialakított terület. Mi a strand részre mentünk, ott olcsóbb volt a belépő és végül is mi nem akartunk mást, csak fürdeni. Maga a tenger iszonyat sós, minden kis sebet illetve testnyílást iszonyúan csíp! Nagyon kell vigyázni, hogy a fejünk ne érjen bele, mert ha a szembe megy, az horror! Viszont buli, hogy matrac nélkül is simán lehet lebegni a tetején, aki ott elsüllyed, az valami nagyon különleges tehetség. Persze a szokásoknak megfelelően tetőtől-talpig jól bekentem magamat iszappal, tényleg szép sima lesz tőle az ember bőre! Csak győzzed kivárni amíg megszárad! A Holt-tengeri fürdőzés után ebédelni mentünk egy étterembe, majd folytattuk utunkat a Nébó hegy felé. A Biblia szerint a Nébó hegy tetejéről látta meg Mózes az ígéret földjét, és ott is halt meg, mivel tilos lett volna oda felmásznia. Siklóernyős szempontból vizsgálva a hegyet elég jónak tűnt, kár, hogy közel van az izraeli határhoz.... Természetesen mi is széttekintettünk a hegyről és hát nem igen láttuk az ígéret földjét, csak a kopár tájat..... Valakit valamikor nagyon átvertek.... ;))) A Nébó hegy után Madabát látogattuk meg. Madabát mozaik-városnak is hívják, hiszen rengeteg épségben megmaradt mozaik táblájuk, épület falaik és padlóik vannak. Itt található a híres madabai mozaik térkép is, amely az egyetlen a világon, amely ilyen hatalmas és részletes. A térkép Kelet-Nyugati irányban ábrázolja a térséget, némely város utca szinten beazonosítható, a régészeknek nagy segítséget jelentett annak idején. Mi persze nem nagyon tudtuk kiolvasni az ógörög betűkből, hogy mi hol van, de elhittük. Madaba után hazamentünk, pihentünk, hiszen hosszú és fárasztó nap volt. Legutolsó programunk a Wadi-Rum volt, oda Atesékkal együtt mentünk. A sivatag bejáratától egy eléggé szakadék, de nyitott dzsippel mentünk beljebb a homoktengerbe. Illtetve, bocsánat, nem is homoktenger, mert ez inkább kősivatag, a homok és a kopár szikla sűrűn váltja egymást. Először az ún. hidaknál álltunk meg, ami egy sziklaképződmény, annak idején a víz vájta híd formájúvá. Jól felmásztunk a tetejére, dinnyét ettünk az alján, majd robogtunk tovább egy lankás kődomb felé, ahonnan a naplementét néztük végig. Igazán szép volt, körös-körül nem volt más élőlény, csak mi, csend volt és béke. És gyönyörű vörös színek! Miután kiámélkodtuk magunkat, tovább mentünk az ún. beduin sátrak felé. Azért írom, hogy ún., mert ahová mi mentünk, az lehet, hogy beduin sátor volt, de az is biztos, hogy abban nem lakott senki, kifejezetten a turistáknak lett felállítva. Ott vacsorával vártak bennünket, ettünk-ittunk és más csoporthoz csatlakozva kicsit mulatoztunk is. Bár illúzióromboló volt, hogy akkumulátorhoz kötött autórádióból szólt a zene és néha a mobilok is meg-megszólaltak.... Éjfél felé a többi csoport hazament, mi öten kint aludtunk a sivatagban a szabad ég alatt matracokon. Az tényleg jó volt, ezernyi csillagot lehetett látni, és végre kissé lehűlt a levegő, nyugodtan tudtunk aludni! A szervezett programok közti napokat a Japán-kertben töltöttük, és esténként Ateféknál tanyáztunk. Számunkra az igazi élvezetet egyébként ez jelentette, bepillantást nyerhettünk egy arab család életébe. A turista helyekre bárki más is eljuthat, de az arabok nem mindenkit látnak vendégül a saját lakásukban! A három gyerek és Atef felesége, Ranja is nagyon kedvesek voltak, sokat beszélgettünk, szórakoztunk. A többiről beszéljenek a képek! Vitos
|
