Eged Kupa, 2005

2004 Augusztus óta szinte semmit nem repültem, ráadásul a verseny elött még nem is tudtam kipróbálni az új WoodyValley X-Rated III beülõmet. Így vágtam neki az év elsõ versenyének Egerben.

Lelkiismeretfurdalásom volt amiatt, hogy teljesen elhanyagoltam ezt a sportot, amit annyira szeretek, és minden mással foglalkoztam ahelyett, hogy kimentem volna repülni, hogy formába lendüljek, valamint rendesen beállítsam a beülõmet. 1ó 15p-t repültem egyszer Óbudán, a verseny elött 3-4 héttel, és ennyi volt az egész eddigi produkcióm. Szegedi Mikinél beállítottuk a beülõt, de ugye amit földön állít be az ember, az egész máshogy néz ki a levegõben.

Elek Zoli lakókocsiában szálltunk meg Kovács Bécivel, ahol hárman ugyan elfértünk, de mivel a WC és fürdés nem volt bent megoldható, következõ alkalomra visszatérek inkább az apartman bérlésre. Burányi Laci is nevezett a versenyre, Hegyi Kari pedig szintén lejött velünk repkedni, bár õ versenyen kívül. A csapat további tagjai a Horvát srácokból álltak, Habby, Damir és Trgovec, akik szintén velünk lógtak.

Elsõ versenynapon a földön próbáltunk állítani a beülõmön, aminek az lett a következménye, hogy start után szinte álltam a beülõben. A gyorsítót ki sem tudtam próbálni, lényegében indulás után két fordulót téve megcéloztam a leszállót. Ez a nap amúgy érvénytelen is lett, mivel nem volt olyan az idõ, hogy valaki is el tudjon tekerni a starthelyrõl. Csúsztam mégegyet, ekkor már jobb volt az ülõpozícióm, de a gyorsítóval gondjaim akadtak, valahogy nem húzta le a hevedereket.

Második nap jobbnak tûnt az idõ, biztosak voltunk benne, hogy lesz érvényes nap. Délkeletrõl startoltunk, mint elsõ nap, és egy törtvonalú céltávot írtak ki Miskolc irányában, Szikszó céllal. A szél elég erõs volt, és ahogy elkezdtem tekerni, egybõl Észak felé sodródtam (mint mindenki) és arra gondoltam, hogy a feladat kitûzését rosszul csinálták, mert ha Bélapátfalva felé kellett volna repülni, az sokkal egyszerûbb lett volna. Pár ernyõt az elején láttam eltûnni, de arra gondoltam, hogy az nem vészes, a nap érvénytelen lesz, mert senkinek nem megy az eltekerés. A levegõben végig a gyorsító beállításával foglalkoztam, és miután rádióban hallottam, hogy Elek, Béci, Burányi Laci leszálltak, gondoltam én is leszállok, és állítok a gyorsítón. Ekkor vettem észre, hogy egy nagyobb csapat elkezd kitekerni a feladat irányába dõlõ termikkel. Na, gondoltam egyet, lehet, hogy mégis érvényes lesz a nap? Így elindultam én is arra a termikre, majd sebtiben kitekertem majdnem 1600-ra ahol vége is volt a liftnek. Ezután elkezdtem siklani a feladat kurzusán, de mivel végig a gyorsító állítgatásával voltam elfoglalva, nem is néztem hogy halad a mezõny. A fordulópont elött elvesztettem a kék UP ernyõs pilótát, aki jó szolgálatot tett nekem, hisz a siklás végén csak azt kellett figyelnem, hogy õ hol teker, és odarepülni, így volt lehetõségem bajlódni a gyorsítóval. Mivel magamra maradtam, mégegyszer kitekertem, de az égbolt bezáródott felettem, így nullázva némi siklás után leszálltam 40.5 km-t repülve, ami késõbb mint kiderült, az ötödik helyre hozott be engem a 74 pilótából.

Ezután jött két esõs nap, rommá ázott a reptér, és a legnagyobb dagonyában vártuk, hogy ismét legyen versenynap. Ráadásul sikerült beszedni vmi vírust, amitõl Elekkel két-három napig szenvedtünk.

Szerdán kiírtak egy feladatot, de az idõ elég gyenge volt, és a legtöbb pilóta kikoppant kb. 8-kmnél. Koppány nyerte a napot vm 28 km-rel, de nagyon kevés pontot adott a nap. Én ostoba elsõnek indultam, mert a többiek maguk elé engedtek, és mivel azt hallottam, hogy nyugati a szél, start után nyugati irányba fordultam ki, aminek gyors lerohadás lett a következménye. Partizer Csabival jöttem fel a második körre, de ekkor már késõ volt, így minimumpontot kaptunk ezen a napon. Elek és Béla Cserépfalunál, 8km-t repülve szálltak le, Burányi Lackó pedig a leszállóba végezte sokunkkal.

Csütörtök-péntek megint rossz idõ, a kedvem teljesen elment, hisz feleslegesen vettem ki egy teljes hét szabadságot.

Szombatra aztán ismét kiírtak egy feladatot, déli irányba kellett repülni, és szinte az egész mezõny egybe maradt az elején. Kb. 50-en tekerünk egy helyen, csodálatos látvány volt. Aztán persze szép lassan kikoppantak a pilóták, és a rutinosabbak csúsztak csak tovább. Én egy ilyen bollyal szálltam le 33km-es repülés után, és mivel csak Barth Sanya ért be a célba, ez a 33km a 12-ik helyre való visszacsúszásom után a 8-ik helyre repített vissza.

Ezzel az eredménnyel elégedett is lettem volna maximálisan, hisz a terv úgy volt, hogy az elsõ húszba kéne bentlenni. Vasárnap semmi napsütésben hosszú vergõdés után mégis kiírtak egy feladatot, aminek én nagyon-nagyon nem örültem, mert tartottam tõle, hogy egy ilyen lutris napon simán visszaeshetek egy csomó helyet. De nem ez történt. A startsorrend miatt amikor én elstartoltam beindult egy kicsit az idõ, el is tudtunk tekerni egy bollyal, de a többiek ottragadtak a lejtõn, és teljesen bebukták a napot. Hol okosan lassan haladva, hol kockáztatva alacsonyan haladtam elõre. Kovács Béci, Varga Dénes, Susán Peti és még egy-két pilóta volt az én bolyomban, de szép lassan kikoptak mellõlem, így egyedül vettem célba az élbolyt Kisgyõrnél. A Kisgyõr mellett "magasodó" domboldalban értem be az élbolyt, Barth-Rácz-Forgó-Mario-Vértes csapatot, de sajnos vagy rosszul tágítgattam, vagy bénán tekertem vagy szerencsém nem volt, lényeg az, hogy õk rám tudtak verni még pár száz métert, és besiklottak a Miskolci Cora-hoz a célban, míg én a Kisgyõr utáni borzasztó hosszú erdõség felett kb. 680-ról kezdtem meg a siklást az erdõ vége felé. Ultranecces volt a dolog, hisz semmi leszálló nem volt, csak erdõ, és magasfeszültségû vezeték, de szerencsére jól számoltam ki a siklást, és az erdõ végén egy weekend telek kertjébe némi lejtõzés után sikeresen leszálltam. Nagyon örültem, hogy épségben megúsztam, mivel csak az az egy leszálló volt ott a környéken. Késõbb persze sajnáltam, hogy nem értem be a célba, de végeredményben hatodik lettem, és ha beérek sem lettem volna elõrébb.

Összesítésben a hatodik helyen végeztem, ami csúcsszuper, nem is álmondtam volna ilyen jó eredményrõl. Úgy néz ki, a jó taktika és a versenyrutin többet számít, mint az ernyõkezelési és távrepülési rutin. Hála Istennek az idõ is nyugodt volt, semmi rázós szitu, semmi dobálás, semmi lee oldal, csak nyugodt repkedés.