Ivanec Open 2007

4 fõs csapatunk ismét részt vett az éves Ivanec Open versenyen. A szállás azonban nem a szokott helyen volt, hanem a halastó melletti horgász szállón, ami egyben a verseny fõhadiszállása is volt. Így reggel felkelve egybõl a felszállításnál voltunk, ami így nagyon kényelmessé tette az életünket.

Elsõ nap a nem túl erõs idõ miatt egy 30-as feladatot kaptunk. Béci az élbollyal indult meg, de megléptek tõle és 18 km-t repült. Elek és Ates próbált kivárni, hátha bejavul az idõ, de nem igazán javult be és 10km-t toltak. Én a két csapat között próbálkoztam harmadmagammal. Rosszul döntöttem az elsõ lift után, otthagytam a másik két pilótát és partizánakcióba kezdtem, így 9km-t repültem csak.

Második nap az északi starthelyre mentünk. Nagyon felhõs volt az idõ és csak a felhõ alatt emelt. Start után egybõl balra mentem a sziklák élére, ami mindig dolgozni szokott és ez most sem volt másképp. A pylonnyitásig csak arra kellett figyelnem, hogy nehogy befelhõzzek. A legjobb helyen sikerült megindulni, sokan nagyon be voltak égve alacsonyan. Elsõ siklás után azonban én is nagyon lekerültem, és gyenge buborékokban próbálkoztam megmaradni. Addig-addig, míg két tekerõ csapat közé besiklottam, és meg is fogtam egy erõsebb buborékot, amit alapig tekertem. Csak egy srác lépett meg addig, így már a gondolataimban meg is volt a második hely. Sajnos azonban nem így alakult. Alapon eltoltam a két közeli fordulópontra, de a cél felé (Trakoscan vár) elmúltak a felhõk, és a Trakoscanig tartó 5 kilométeres dombos-erdõs részt nem tudtam átütni. Egy srác késõbb utolért, és neki pont adta, így két ember ért be a célba, én meg harmadik lettem a hiányzó 5km-emmel. Jól mentem aznap, mindenki azt hitte, hogy beütöm a célba, szerintem pechhem volt.

Harmadik nap foci és uszoda volt, mert nem volt alkalmas az idõ repülésre. A negyedik nap viszont jól nézett ki. Szokásos Varasdin vissza feladatot kaptunk. A startot nagyon jól elkaptam, Bécivel, Karloval és Marco-val (Axis Mercury) toltuk az élen. A következõ kitekerés után õk picit balra mentek, én picit jobbra, és a siklás után õk kaptak egy emelést, én meg az emelésük süllyedését. Alacsonyra kerülve taknyon-nyálon csúsztam el Varasdinig, ahol olyan csukást kaptam, hogy becsavarodtam az ernyõ zsinórjaiba, de szerencsére ki tudtam tekerni magam, így folytatni tudtam a repülést. Nagyon alacsonyról Marióval tekertünk ki, megcsináltam a Varasdin fordulót, de a cél sajnos szembeszeles volt. Majd mindenki eljutott Varasdinig, utána már csak az ernyõk számítottak. A 37km-es feladatból Béci repülte a magyarok között a legnagyobbat, 35km-t én 33km-t, Elek 32km-t, Ates 28km-t.

Így alakult ki a végeredmény, ahol legnagyobb büszkeségünkre Kovács Béci overall 4-ik lett!! Nagyon szép eredmény! Emellett a magyar csapat begyûjtötte a bronz érmet is. (Pontosabban csak õk hárman, mivel nem beszéltünk össze, és adminisztrációs okokból én nem voltam csapattag.) Én 14-ik lettem, Elek 16-ik, Ates 23-ik. 4 napból hármat repültünk, ami igazán jónak mondható. Természetesen Mario hozta a szokásos formáját, és mindent megtett, hogy a pilóták jól érezzék magukat (lásd az utolsó elõtti képen ;-) ).