|
Buzet Open 2008 Több, mint fél év távlatából emlékszem vissza erre a versenyre, mivel közvetlen utána lusta voltam írni, és így elmaradt ez a beszámoló. Május 14-én a szokásosnak mondható Tóth Ates-Kozák Peti páros minden rossz időjárási előrejelzés ellenére nekivágott az Isztriai szigeten rendezett Buzet Open 2008-nak. Úgy volt, hogy többen megyünk, de végül csak Losi Misi jelent meg a magyarok közül a versenyen. Forgó Szilárd kölcsönadta Gradient Avax XC2 ernyőjét, így én azzal toltam és az én ernyőmet (Vega2) kölcsönadtam Atesnek, mivel neki egy ezer éves Intox-sza lett volna. A szállásunk a hegy tetején volt, kb. 10 percre a starthelytől, már ha egyből odatalál az ember. Nekünk ez első nap igen nagy nehézséget okozott, pedig direkt azért jöttünk korán, hogy egy napot tudjunk bemelegíteni a versenyre. Sok telefonálgatás után eljutottunk a starthelyre, ahol Szlovén pilótákba botlottunk és mivel a szél nem volt jó oda, ők átvittek minket egy másik starthelyre. Azaz vittek volna, de valami rejtélyes oknál fogva a hegyen lévő határátkelőn csak helyi lakosok mehetnek át, így le kellett volna autóznunk a városba, átmenni Szlovén területre, majd vissza a hegyre. Talán nem kell mondanom, mi azért megoldottuk, hogy átjussunk a határon ;-) A képeknél van is határátkelős fotó. A tréning nap Atesnek sikerült jól, a nulla szélben elindultunk, próbálkoztunk a lejtőn is meg kikóstolgatni a mező fölé, de én rossz pillanatot kaptam el, Ates jót, így én a földön találtam magam gyorsan, míg Ates egy jót repült. Ezek után ráadásul én gyalogoltam fel vissza a hegyre az autóért. Nem volt vészes, kb. háromnegyed óra alatt felértem.  Az első versenynap nem adott túl sokat. A hegy mellett kellett volna egy oda-visszát repülni, de olyan erős volt a szembeszél, hogy szinte az egész csapat egy helyen esett ki. Én késve startoltam azon a napon, a többiek jó kis előnyt szedtek össze. A hegytől eltávolodva a síkságon tekertem ki jó magasra Damir Habekkel, és felhőszívásokon taposva a gyorsítót beértük az élbolyt. Az XC2 remek szárny, de a 2008-as Mercurykkal azért nem tudtam tartani a lépést. Losival találkoztam a fordulóponton a szembeszeles részen, akivel egy olyan helyzet előtt voltunk, hogy mellettünk talált valaki egy liftet, ami rossz irányba sodródott, viszont alacsonyan voltunk nagyon a fordulópont közelében. Ő eltolta a fordulópontig és épphogy visszaért a liftre. Én biztosra akartam menni, így a liftre mentem, de többet sodródtam, mint amennyit nyertem vele, így a fordulópontot majdnemhogy még alacsonyabban értem el. Viszont elégedetten láttam, hogy a Valic tesók pont alattam koppannak ki, tehát még a legnagyobbak is benézték a napot.  Sajnos ezután napszúrást kaptam és reménykedtem, hogy az esős idő miatt nem lesz nap, mivel rettentő fájt a fejem, és minden kijött belőlem. Buzetben viszont gyorsan változik az idő és emiatt egy rosszul kinéző nap is lehet remek. A briefingre le sem mentem, de megkértem Atest és Losit, szóljanak, ha lesz nap. Feküdtem az ágyban, amikor jött a hívás, hogy bizony lesz nap, így valahogy összetákoltam magam, felmentem a starthelyre és agonizáltam valami fa alatt. Szerencsére a feladat nem volt túl bonyolult, hegy előtti oda vissza majd cél Buzet focipályája. Nem is igazán tudom, hogy repültem, mert minden bajom volt, így egy középtempóban végigrepültem a feladatot és amikor a célba kellett volna besiklani Atessel, én kitekertem a cél előtt, magasan csináltam meg a célt, de nem oda szálltam, hanem vissza a starthelyre a kocsihoz és húztam a szállásra aludni tovább.  Ezután sajnos már nem volt érvényes versenynap, így a hegyi rallye-zással ütötük el az időt (lásd videó) :) Nem tudtuk, hogy széria osztályban is hirdetnek eredményt, így az eredményhirdetés előtt megindultunk hazafelé. Kár volt, mivel otthon már láttam a verseny weblapján, hogy lett volna széria osztályos díjátadó, de nem tartották meg, mivel a széria első (én) és a széria második (Ates) már nem voltak ott. Pedig egy jó kis kupa de szép lett volna... Kissé kalandos volt a hazaút, mivel először Zadar felé kanyarodtunk, de aztán rátaláltunk a helyes útra és pikk-pakk hazaértünk
|
